A Gimnáziumok Országos Szövetségének szakmai észrevételei, véleménye és módosító javaslatai a Köznevelési Törvény tervezetéhez 2011. október

A GOSZ a törvénytervezet kialakulásának egész fázisát szakmai figyelemmel követte, ennek a hosszú és nagy horderejű munkának a folyamatában egyrészt örültünk annak a ténynek, hogy a koncepcióval kapcsolatos észrevételeink egy része meghallgatásra talált. Rendkívül fontosnak ítéljük azt a tényt is, hogy a pedagógus életpálya modell mellett a jelen javaslat már sokkal kedvezőbb megközelítést nyújt a vezetők életpályájának, mely szerintünk egyik kulcskérdése az intézmények működőképességének, a változások szakmailag megfontolt kivitelezésének.

Bevezetés

A törvénytervezet vizsgálatakor gimnáziumi neveléssel oktatással kapcsolatos problémákra koncentráltunk. Magát a koncepciót nem vitatjuk, észrevételeink a törvény-tervezet esetleges hibáinak kiküszöbölését, fogalmazásbeli nehézségeinek javítását célozzák, az iskolai működés javítását szolgálják, figyelembe véve a lehetőségeket is. Bizonyos pontokon óhatatlanul kitérünk a koncepcióban foglaltakra is. Fejezetenként, szakaszonként, mellékletenként.

Azt is világosan megértettük, hogy a törvény keret jellege számos olyan, sokunkat aggasztó részletkérdésre nem ad választ, mely majd a későbbiekben rendeleti vagy más törvényi szabályozás szintjén lesz kifejtve, éppen ezért előre is szeretnénk kifejezni e területe való szakmai együttműködésünk szándékát.

Kérjük és felajánljuk közreműködésünket a következő tervezetek kidolgozása során:
A közoktatási törvényhez kapcsolódó összes végrehajtási rendelet kidolgozása során.
-- Az érettségivel kapcsolatos jogszabályokat
-- A Kerettanterveket
-- A hat-és nyolc évfolyamos gimnáziumok szabályozását
-- A minősítő vizsga és minősítő eljárás szabályait
-- iskolai felvételi eljárás rendjét szabályozó jogszabályok megalkotásával kapcsolatban

Részletes javaslatok az egyes témákhoz

Alapvető a koncepció egészét érintő kérdés, hogy a szakma általunk ismert köre a középiskolai oktatás terén nem érti a törvényben leírt állami kézbe vétel indoklását. Ez az indoklás ugyanis a törvény preambulumából nem vezethető le szakmai indokokkal, tehát tudomásul vétele egyszerű politikai elhatározásként vehető csak tudomásul, ám ennek a politikai döntésnek a szakmai kivitelezését tapasztalataink szerint a közoktatás szereplőivel, vagyis a kivitelezésben érintett szakmai körökkel eddig nem sikerült elég széles körben egyeztetni, indoklását elsősorban gazdasági és közpolitikai, irányítási szemlélet centralizációs változására vonatkozó koncepció deklarálása alapján vehette tudomásul a szakma.
Ennek a centralizálásnak a következményeire semmilyen kutatás, hatásvizsgálat nem került az oktatásban érintett közemberek, alkalmazottak, szakemberek számára elérhetővé. Ezért aggodalmaink döntő része, az elmúlt két évtized szakmai, fejlesztési eredményei fennmaradásának, a középfokú oktatás fenntarthatóságának kérdése mind e változással kapcsolatos.

Természetesen tudomásul vesszük azt, hogy a közoktatás nem szolgáltatás, hanem közszolgálat, ez azonban a középfok központosításának szükségességéről önmagában nem ad értelmezést. Ennek a változtatásnak szakmai indoklása a törvényből nem vezethető le.
Ha e területen a törvénytervezet bővebb szakmai értelmezés, véleménycsere, hatásvizsgálatok vagy háttérkutatások körében történt volna, vagy akár utólag értelmezését szakmai elvekkel is alátámasztaná az ágazati irányítás, a törvény egyik legalapvetőbb oktatáspolitikai koncepcióváltozása könnyebben kezelhető volna. Abban bízunk, hogy a törvény végrehajtási rendeleteinek megalkotásakor erre sor kerül.

Hangsúlyozzuk, a centralizálás, állami kézbe adás kérdésében nem tiltakozásról, vagy ellenvélemény kifejezéséről van szó véleményünk szerint, hanem szakmai közmegegyezés szükségességéről. A középfokú képzés területén a közgondolkozásban a legnagyobb horderejű változás az állami kézbe vétel, a centralizált közoktatási működtetés a lehetséges társadalmi és szakmai viták helyett egyszerű politikai akaratként jelent meg. Lévén a közoktatás az egyik legnagyobb, a legtöbb embert érintő és foglalkoztató, különösen a jövő társadalom építését szolgáló alrendszer, változtatása, alakítása a nemzet kollektív bölcsességének figyelembe vételét semmiképpen nem nélkülözheti, vagy a társadalmi közmegegyezésre való törekvés nélkül nehezen tartható fenn. Azért jelezzük ezt, mert a következő időszak esetleg nehezen értelmezhető szakmai bizonytalanságát e kérdés tisztázása megelőzhetné. Ennek tisztázását követően a részletekről való egyeztetés más dimenzióba kerülhetne.

A részletekről

2. l.
A fenntartó számára a koncepcióból kiolvashatónál sokkal nagyobb teret célszerű engedni a finanszírozás kérdésében: az iskola helyi speciális feladatokat is végezhessen plusz finanszírozásért, a dolgozókat jutalmazhassa, a nem pedagógus dolgozók létszámkeretét saját finanszírozásban megemelhesse, stb.

3. l.
Megértve a korábbi időszak túlzott jogi burjánzó helyzeteit ellensúlyozandó „Az egyéni jogok hangsúlyozása helyett a közösségi érdekek és értékek” Olyan megfogalmazást javaslunk, amely nem állítja ilyen élesen szembe az egyéni és közösségi érdekeket. Pl. „A közösségi érdekek és értékek hangsúlyozása”

A törvény bevezető részéhez (4.l.)

A neveléssel kapcsolatban pusztán a hazafiast megemlíteni kevés, legalább a morális dimenziónak meg kellene jelennie.

1.§ (1)
Ez a mondat így kissé zavaros. Nem világos, hogy az iskola miként segítheti elő a közösségek és a természet harmóniáját, továbbá, hogy az első mondat harmadik sorában szereplő „legteljesebb” jelző pontosan mire is vonatkozik.

21.§ (8) g) és (10)
A köznevelési intézményt törölni kell a nyilvántartásból, ha a hatóság szakmai jogszabálysértés miatt ezt elrendeli. Szakmai jogszabályt sért, ha a NAT, a kerettanterv illetve az érettségi vizsgaszabályzat rendelkezéseit sérti. Ez a megfogalmazás lehetővé teszi, hogy egy egyszerű szabálytalanság (amit talán az iskola egyetlen dolgozója követ el gondatlanságból) veszélybe sodorhatja az iskola létét. A g) pontot javasoljuk módosítani: súlyos és ismételt jelzőkkel; javaslatunk: a hatóság (…) pedagógiai-szakmai ellenőrzés során megállapított súlyos és ismételt szakmai jogszabálysértés miatt a nyilvántartásból való törlését elrendeli.

22.§ (3)
Egyetértünk a rendelkezéssel, kérdés, hogy mindezt az iskola mire fordíthatja? Átviheti-e pénzmaradványként a következő évre? Alkalmazhat-e ezen a pénzen a keretszámon felüli dolgozót, részesíthet-e plusz juttatásban dolgozót? Javaslatunk szerint ennek meg kellene teremteni a lehetőségét, hiszen a haszonszerzésre irányuló tevékenység olyan plusz-feladatokat is jelenthet, amelynek fedezete a tevékenységből származó bevétel.

25.§
A főbb iskolai szabályzatokra vonatkozó javaslat megfelelő. Javaslatunk szerint a házirend tartalmazhasson olyan előírásokat a tanulók öltözködésére vonatkozóan, amely nem jelent aránytalan terhet a szülőknek. (Ehhez a ponthoz akár a szülői szervezet egyetértését is lehetne rendelni) A jelenlegi jogi helyzetben az iskola nem követelheti meg, hogy a tanulók ünneplő ruhát viseljenek az iskolai ünnepélyeken. Nyilván lehetnek olyan családok, amelyek egy olcsó fehér inget sem tudnak megvenni: ha egy iskolában sok ilyen tanuló van, akkor az iskola nyilván nem alkalmaz ilyen előírást, ha csak néhány, akkor az iskola találjon megoldást ezekre az esetekre. Az ünnep méltóságához általában hozzátartozik a viselet, ezt is meg kell a gyerekeknek tanulniuk, ez is a nevelés része.

25-26.§
A törvényben kellene szabályozni, hogy a pedagógiai program vagy a házirend bizonyos korlátokkal a tanulók számára a tanórán kívül is előírhat bizonyos tevékenységi formákat. Ez összhangban állna a tervezet 46. § (1) c) bekezdésével. Ilyen lehet a szociális segítő tevékenység vagy az iskola életét segítő tevékenység (kert-ápolás, szemétszedés, stb.) Ezek nevelő hatása és társadalmi hasznossága aligha megkérdőjelezhető. (A mai jogi helyzetben a tanuló egy szemét felvételét is bármikor megtagadhatja.)

26.§ (2)
A helyi tanterv legfeljebb 10 % eltérési szabadságot kap. Hogy ez elég-e, az nyilván a kerettantervi szabályozástól is függ: amennyiben az nagyon szoros és önmagában nem tesz lehetővé eltéréseket, úgy ez a 10 %, különösen a 11-12. évfolyamokban biztosan kevés. Ezeken az évfolyamokban a gimnáziumi tanulóknál a továbbtanulással kapcsolatos motivációk olyan erősek, hogy az általánosan kötelező, de a felvételbe sehogyan sem számító tantárgyak tanulása még a jobbnak mondott iskolákban is erősen kérdéses, valójában az erőforrások pazarlását jelenti. Javasoljuk, hogy a 11-12. évfolyamban nagyobb lehessen a helyi tanterv eltérésének aránya.

27. § (4)
Nem világos, hogy a tanulók heti óraszámát illetően el lehet-e térni a 6. sz. melléklet B oszlopában meghatározott mértéktől. A jelenlegi megfogalmazás ezt nem látszik megengedni. (hacsak a 28. § (4) nem értelmezzük úgy, hogy az a B oszlopra is vonatkozik.) Úgy véljük, hogy valamennyi eltérést a helyi tanterv hatékony alkalmazása érdekében célszerű lenne megengedni, annál is inkább, mert a mellékletben szereplő tanulói óraszámok – ha eltérés nélkül kötelezők -- vitathatók . (A C oszlop rendben van.) → Lásd 6. sz. melléklethez fűzött észrevételek és javaslatok.

28. § (5)
A tehetséggondozásra illetve felzárkóztatásra szolgáló foglalkozások maximális létszáma a javaslat szerint 3 fő. A tehetséggondozó gimnáziumok esetében a koncepcióban megfogalmazott és jogszabályban várható kritériumok teljesítése csak akkor várható el megalapozottan, ha vagy a 6. sz. melléklet CC oszlopában meghatározott időkeret nő legalább a duplájára vagy háromszorosára (heti osztályonként 4-6 óra) vagy ha erre nincs anyagi fedezet, akkor a tehetséggondozó foglalkozások maximális létszámát növelheti 5-6 főre, ami még lehetővé teszi az egyéni foglalkozást.

28. § (11)
Támogatjuk a mindennapos testneveléssel kapcsolatos szabályozás jelenlegi tervezetét. Kiegészítenénk azzal, hogy bizonyos évfolyamokon legfeljebb két óra a dráma és tánc műveltségterület táncra vonatkozó tanterve szerint is teljesíthető. Ugyanakkor a törvény a megvalósítás infrastrukturális garanciáit nem jeleníti meg. Tehát egyoldalú, kondíciók nélküli feladatnövelésként jelenthet meg ez az intézmények jelentős részében. Ezeknek következménye a formális teljesítés, ami eddig is megterhelte az elmúlt évtizedek valóságát.

39. § (1)
A válaszadás kötelezettségét tizenöt nap helyett javasoljuk tizenöt munkanapban meghatározni.

41. § (4)
Érdemes lenne legalizálni azt a gyakorlatot, amely szerint az iskola a szülő e-mail címét is nyilván tarthatja.

46. § (1) c)
Egyetértünk, és fontosnak tartjuk, hogy ezekre a tevékenységekre a házirend vagy a pedagógiai program kitérhessen. → 25-26.§

46. § (3)
A gyermeki jogok között kell említeni, hogy az iskolai étkezés keretében az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelő étkezésen részesülhessen.

46. § (6) g) illetve (7)
A szabad vélemény-nyilvánítás korlátja nemcsak az emberi méltóság, de a megfelelő csatorna, megfelelő keretek és alkalom is, amelyet a házirendnek kellene szabályoznia. Jelenleg több iskola házirendje is tiltja, hogy a tanuló mindenki által hozzáférhető közösségi oldalakon szidja iskoláját, tanárait, ám ennek a tiltásnak az iskolák jogszerűen nem tudnának érvényt szerezni. Javaslatunk, hogy a vélemény-nyilvánítás a törvényjavaslat szerinti szabadságát nem korlátozva annak kereteit szabályozhassa a házirend. Ennek indokát egyébként a (7) bekezdés adja.

50. § (3) a)
Nem világos, hogy a felvételi vizsgára csak az iskola nem szervezhet tanfolyamot vagy ez magánszemélyeknek és vállalkozásoknak is tilos-e?

51. § (8)
A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó általános előnyben részesítését a felvételnél nem tartjuk indokoltnak. Az előnyben részesítés kifejezetten a cigány tanulók esetében lehet indokolt.

53. § (3)
Ez nyilván tévedés, hiszen a (2)-ben vannak olyan okok, amelyek nincsenek kapcsolatban a hátrányos helyzettel pl. (2) a-c).

Komoly gond és új megfontolásra érdemes
61. § (5)
Az egyéb alkalmazottak létszámának a pedagógus-státusz 20%-ában történő maximálása értelmetlen és életidegen. Egészen más létszámra van szüksége egy nagyobb kerttel rendelkező, iskolai főzőkonyhát működtető, 3500 négyzetméteres, mint egy ugyanolyan tanulólétszámú, csak tálalókonyhát működtető, kerttel nem rendelkező 2000 négyzetméteresnek. Ami az egyiknél pazarlás, a másiknál a normális működést veszélyeztető forráshiány. A felső határ maximalizálása ez utóiaknál a dologi költségek növekedésével járhatnak, bizonyos feladatok kiszervezésével, ami a költségeket növelni fogja (egy portásnál vagy bentlakó gondnoknál biztos, hogy költségesebb egy 24 órás biztonsági szolgálat, a takarítóknál – azonos színvonal mellett – drágább a takarító cég.) A maximum megemelése amúgy sem járna felesleges többletköltségekkel, amennyiben feltételezzük, hogy a fenntartó takarékosan gazdálkodik. Ráadásul lehetőséget kellene teremteni az iskolai bevételekre is, pl. a terembérletek biztosítása a nem pedagógus alkalmazottak létszámának emelése nélkül nehezen elképzelhető. (A bevétel bőven fedezheti a többletköltséget.)
Javaslatunk: 1. Az alkalmazottak államilag finanszírozott arányszámát maximum 30%-ban kell maximálni; 2. Emellett vagy ennek hiányában a fenntartónak lehetőséget kell biztosítani további alkalmazottak finanszírozására.
Összességében ez nem jelent költségnövekedést az állami költségvetésnek, hiszen nem kell a 30%-ot, csak a szükségest finanszírozni, illetve ha a fenntartó a települési önkormányzat, úgy az úgyis saját forrásból kell, hogy finanszírozza ezeket a dolgozókat ( ld: 76. § (1))

62. §
Az (5)-t támogathatónak tartjuk, ugyanakkor a (6) bekezdés gyakorlatilag 22-26-ra emeli a pedagógusok kötelező óraszámát. Ez pedagógusra és vezetőre egyaránt lényeges többletterhet ró. Három feltétel megvalósulása esetén tarthatjuk mindezt elfogadhatónak:
1. Ha ez a jogszabályi rész a 7. sz. melléklettel együtt a 97. § (20) bekezdésével egyidejűleg lép életbe.
2. Ha a 7. sz. melléklet százalékos arányai illetve a 65. § (2)-ben meghatározott illetményalap mindenkori minimálbérhez kötött kiszámítása a tervezetnek megfelelő lesz.
3. Ha az iskola finanszírozott pedagóguslétszámának kiszámításakor legfeljebb a (6) bekezdés szerinti 55-60%-ot vesznek figyelembe, vagyis az átlagos kötelező óraszám (a vezetőket nem számítva) semmiképpen sem haladja meg a 23-24-et.

Az iskolai munka hatékonyságának szempontjából hasznosnak tartanánk, ha az intézményvezető egyes pedagógusokat illetve nem pedagógus dolgozókat is jutalomban részesíthetne. Ennek három forrása lehetne: 1. az intézmény saját bevétele (terembérlet, alapítványi támogatás, stb.); 2. a fenntartó támogatása 3. az iskolai béralap pl. 2%-ában központilag finanszírozott jutalom-keret. (Ez utóbbi nem igényelne plusz ráfordításokat, más forrásokból [pl. a két tantárgyat tanító pedagógusok pótléka vagy a 7. sz. melléklet kis módosítása] könnyen fedezhető lehetne. Ez a 88. § (5) kiegészítését is jelentené a jutalomkerettel.

Minderre azért is szükség lehetne, mert sokaknál a kieső túlórákat, kafetériát, kereset kiegészítést illetve jutalmakat nem biztos, hogy fedezi a 2013-tól érvényes Pedagógus I. besorolás, így előfordulhat, hogy több munkáért kevesebbet vihetnek majd haza. → Ld 7-8. sz. melléklet!

67. § (7)
A pályázat akkor is mellőzhető legyen, ha az intézményvezető legalább két ciklust töltött az intézményben és öregségi nyugdíjkorhatárt két éven belül betölti. Ilyenkor a fenntartó és a nevelőtestület egyetértésével legfeljebb két évvel az intézményvezető mandátuma meghosszabbítható.

69. § (2) k)
A vezető ennek a követelménynek akkor tud eleget tenni, ha megfelelő munkajogi eszközei vannak, ha etikai normák be nem tartása miatt fegyelmi felelősségre vonhatja a dolgozót, és ezt a munkaügyi bíróság is elismeri. Jelenleg nem ez a gyakorlat, az alkotmányos alapjogokra való hivatkozás jogilag erősebb, mint az etikai norma követelménye, és ez a törvényhely önmagában nem lesz elég egy munkaügyi bíróságon.

70. §
Gyakorlati szempontból célszerű, ha a nevelőtestület az SZMSZ-ben foglaltak alapján a h), i) és k) ügyekben a döntési jogkörét átengedheti a pedagógusok kisebb csoportjának, például a h) esetében az osztályban tanító pedagógusok értekezletének (ahogyan ez a gimnáziumok túlnyomó többségénél ma is működik).

72. § (5) d)
A tizenöt munkanap válaszolási határidőt itt is indokoltnak tartanánk 15 munkanapra módosítani, különös tekintettel a nyári iskolai szünetre, hiszen az iskola működése miatt a vezető csak ilyenkor tudja mindenkinek kiadni a rendes szabadságát, és az talán neki illetve az iskolatitkárnak is megengedhető, hogy egyfolytában két hét szabadságot kivegyen.

76. § (6)
Nem világos, hogy mit jelent ez egy olyan gimnázium esetében, ahol pl. a túljelentkezés 3-6 szoros?

76. § (7)
Reméljük, hogy az épület bérbeadási tilalma nem érinti az iskola saját bevételének növelését szolgáló terembérleti, illetve tornaterem-bérleti szerződéseket. Ez jelentős bevétel-kiesést okozhatna az intézménynek, miközben romlana az épület kihasználtsága.

88. § (5)
Lásd a 62. §-nál leírtakra való tekintettel javasolnánk beilleszteni a jutalomkeretet is.

97. § (20)
Méltánytalan, hogy az átmeneti rendelkezések 2013 szeptemberében minden pedagógust a Pedagógus I-be sorolnak automatikusan. Így szélsőséges esetben az is megtörténhet, hogy egy szakvizsgával rendelkező kiváló pedagógus csak több mint tíz esztendő után, 2024-ben lehet mesterpedagógus – ha ugyan nem megy addig nyugdíjba. Javasoljuk, hogy a szakvizsgával vagy tudományos fokozattal rendelkező pedagógusok vagy 2013 szeptemberétől a Pedagógus II-be nyerjenek besorolást, vagy ha ez nagy számuk miatt nem lehetséges, átmeneti rendelkezésként első minősítésük alkalmával a Pedagógus I-ből egyből átkerülhessenek a Mesterpedagógus kategóriába.

Ellenkező esetben éppen a legkiválóbbak körében lesz majd jelentős elégedetlenség, vagyis az életpálya evezetésekor a céljával éppen ellenkezőleg egyenlőséget tesz mindenki közé, tulajdonképpen visszasorolva azt, aki eddig képezte magát. Ezt az elégedetlenséget elmélyítheti, ha a változás a megnövekedett munkaterhek mellett esetleg fizetéscsökkenést jelenthet a számukra, ami az intézményvezetők és helyetteseik esetében egészen valószínű.

1. sz. melléklet:

A vezetők illetve az intézményvezető-helyettesek kötelező létszámát minimumként értelmezve általában megfelelőnek tartjuk.

Ugyanakkor :
-- intézményvezető-helyettesek esetében 500 fő fölött célszerű lenne még legalább egy kategóriát bevezetni (pl.: 1200 fő fölött:4)
-- ahol egy vagy két vezető helyettes az engedélyezett, ott a helyettesi feladatokat lehessen megosztani olyképp, hogy két pedagógus munkaidejének 50-50%-a erejéig betölthetne egy vezető-helyettesi státuszt. Kötelező óraszámát a pedagógus óraszám 50%-ának, illetve a vezető-helyettes óraszámának 50%-ának az összege adja, vezetői pótlékuk is elfeleződne. Ez rugalmasabbá és hatékonyabbá tehetné az iskolavezetést, ugyanakkor csak szerény plusz finanszírozási igénye lenne.

2. sz. melléklet:

Nem világos, hogy a gyermekenként járó finanszírozott létszám részmunkaidős alkalmazott foglalkoztatását is jelenti-e? Vagyis az 500 gyermekenkénti iskolatitkár egy 400 fős iskola esetében egy teljes állású, egy 80%-os részmunkaidős iskolatitkár foglalkoztatását jelenti-e, vagy pedig az ilyen iskolának egyáltalán nem finanszíroz a rendszer iskolatitkárt? Mi a részmunkaidős változatot támogatjuk, hiszen így a közepes méretű iskolák is a feladattal arányosan alkalmazhatnak dolgozókat.

-- Egyértelműsíteni kell, hogy a gyermekenkénti meghatározás részmunkaidős foglalkoztatást is jelenthet a tanulólétszám %-ában. Pl. a tanulólétszám 15-35 %-a 25%-os részmunkaidős, a tanulólétszám 36-65 %-a 50%-os részmunkaidős, míg 66-84 %-a 75%-os részmunkaidős foglalkoztatást tehetne lehetővé. (85%-tól kezdve teljes állású dolgozó alkalmazható)
-- A nevelési és oktatási. munkát közvetlenül segítő alkalmazottak esetében célszerűnek tartjuk, ha egy átlagos osztálylétszámmal és évfolyamonként három párhuzamos osztállyal működő négy évfolyamos gimnázium esetén (336 fő) a működéshez elengedhetetlenül szükséges munkakörökhöz (pl. iskolatitkár, rendszergazda) jár teljes állású finanszírozott alkalmazott:
Javaslatunk: iskolatitkár: 330 fő fölött: 1, további 800 tanulónként: 1.
-- Javaslunk 1000 tanulónként egy-egy iskolapszichológus, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő illetve szabadidő-szervező finanszírozását. (A közepes vagy kis iskolákban ez nyilván részmunkaidős foglalkoztatásban)
-- Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy legalább a 330 fő feletti iskolákban kötelező legyen finanszírozni 1db rendszergazda-otatástechnikust! Mind a hivatali, pénzügyi működéshez, mind a szülőkkel való kapcsolattartáshoz (elektronikus napló), az iskolai honlap működtetéséhez, mind a NAT előírása szerinti valamennyi műveltségi területen fejlesztendő digitális kompetencia kialakításához elengedhetetlenül szükséges az iskolában egy teljes állású informatikai szakember.
Ez a kérdés az elektronikus eszközök, elektronikus adminisztráció és kapcsolattartás világában kulcskérdés. Korszerű iskola üzemeltetése rendszergazda státusz nélkül esélytelen, ezek a szakemberek eleve nehezen tarhatók az iskola világában forrás nélkül, az egyik legsúlyosabb gond a mai közoktatásban az informatikai képzettségű magasan kvalifikált munkatársak megtartása. az informatika tanárok ezzel a feladattal az iskolák döntő többségében nem bízhatók meg, minél nagyobb a rendszer, annál kevésbé, mert más szakma, mint a tanítás.

4. sz. melléklet

Semmi sem indokolja, hogy a hat- és nyolc évfolyamos gimnázium minimum létszáma (28) magasabb legyen, mint a négy évfolyamos gimnáziumé (26), annál is inkább mert ez ellenkezik az egész rendszer – egyébiránt pedagógiailag megalapozott – logikájával: minél alacsonyabb az évfolyam, annál kisebb a minimum-létszám. (Ráadásul a gimnáziumok esetében az átlaglétszám is 28, ami azt jelenti, hogy a hat- és nyolc-évfolyamos gimnáziumok esetében a két érték megegyezik)

-- Javasoljuk, hogy a hat- és nyolc-évfolyamos gimnáziumok minimum csoportlétszáma is 26 legyen.

5. sz. melléklet

Miközben a vezetői feladatok az utóbbi másfél évtizedben folyamatosan nőttek (elég, ha csak a különböző szabályzatok és az abból fakadó kötelezettségek és kötelező eljárások folyamatos gyarapodására gondolunk), indokolatlannak érezzük, hogy a közepesnek mondható gimnáziumok (négy évfolyamos, évfolyamonként négy párhuzamos osztály!) esetében is nőne az iskolai vezetők óraszáma.

-- Javaslatunk: legalább 330 fő felett maradjon meg a 2 kötelező óra, intézményvezető-helyettesek esetében a 4; a többi kategóriát ez a változtatás nem érintené.

6. sz. melléklet

Ha a NAT illetve a Kerettanterv nem ró többletterheket a gimnáziumokra, úgy az időkeretek (C oszlop) megfelelőnek tűnnek. Ugyanakkor a B oszlop szerint nem a heti maximális és nem a minimális óraszámot adja meg, vagyis úgy tűnik, mintha itt semmiféle eltérésre sem lenne lehetőség. Ennek fényében a hat- és nyolc-évfolyamos iskolák számára a az 5-8 évfolyam testnevelés nélküli óraszáma túl kevésnek (22 illetve 25), míg a 10. évfolyam 36-os illetve a 11-12. évfolyam 35-ös óraszámai túl soknak tűnnek. (Általános tapasztalat szerint pl. a 12-dikben már hiába tanítunk fizikát annak, aki közgazdasági pályára készül.) Javaslatunk, hogy a B oszlop a maximális heti óraszámot tartalmazza, és ez a gimnáziumok esetében az 5-8. évfolyamon lehessen némileg több (testnevelés nélkül 24 illetve 26 óra).

7-8. sz. melléklet

A garantált illetmények illetve a pótlékok arányai és mértékük megfelelőnek tűnnek abban az esetben, ha valóban a mindenkor érvényes minimálbérhez kötődnek. Ha ez a garancia elvész, borul az egész életpálya-rendszer.

Ugyanakkor fontosnak tartanánk egy ösztönző rendszert is, hiszen az iskolában számtalan olyan a neveléssel összefüggő feladat van, amelynek jó minőségű elvégzése túlmutat a munkaköri leírásban foglaltakon. Ennek a biztosítására javaslunk egy az éves béralap 2%-át kitevő keret létrehozását, amelyet az intézményvezető jutalmazásra fordíthatna. (Ezt az összeget a fenntartó illetve saját bevételek növelhetnék legfeljebb 10%-ig.)

Ha a források szűkössége miatt nem kerülhetne be ez a javaslatunk a tervezetbe, akkor hozzátesszük: ezt fontosabbnak tartjuk, mint a két szaktárgyat tanító tanárok 5-10%-os pótlékát.

Zárszó:

Összességében jelen észrevételeink csak a kerettörvény legkézenfekvőbb kérdéseit érintik. Egyes szakmai ágazati területeken biztosan lehetséges volna még további finomításra, kiegészítésre alkalmat találni. Tehát a GOSZ ezúton is felajánlja, hogy szakmai szakértői kapacitásával egyezetés keretében véleményével javaslataival hozzájárul és közreműködik a közoktatás egészét hosszú távon érintő szabályozás alakításában.

Készült:

2011. október

A GOSZ VÁLASZTMÁNY MUNKÁJA ALAPJÁN